RÓLUNK

Az Ipoly-völgyi Különleges Mentőegyesületet 2015 tavaszán hoztuk létre Palócföld szívében. Megalakulásunknak több oka is volt; ezek közül a legfontosabb, hogy térségünkben nem volt olyan átfogó jellegű, összetett mentési feladatok végrehajtására is alkalmas civil szervezet, amely képes lett volna rövid időn belül szakszerű segítséget nyújtani a hivatásos sürgősségi szolgálatok (katasztrófavédelem, rendőrség, mentőszolgálat) számára. Bár korábban voltak kísérletek arra, hogy megpróbálják összefogni egy szervezetbe azokat a szakembereket, akik rendelkeztek már gyakorlattal az alpintechnikai, vagy éppen a búvártechnikai mentés területén, ezek a kezdeményezések nem jártak tartós sikerrel. Természetesen mi sem jutottunk volna sokkal előrébb, ha nem lett volna egy rendkívül lelkes, maroknyi kis csapatunk, amelynek tagjai készen álltak a legnehezebb feladatokkal is szembenézni. Ez volt a kulcs ahhoz, hogy életre hívjunk egy új szervezetet, egységbe tömörítsük az elszánt önkénteseket, a rendelkezésre álló szaktudást, és mindezt a térségünk szolgálatába állítsuk.

Megalakulásunkkor lefektettük azokat az alapelveket, amelyekhez azóta is ragaszkodunk: az egyesület minden bevételét a mentési feladatok szakszerű ellátásához nélkülözhetetlen képzésekre, a tagságunk gerincét alkotó búvárok, hegymászók, sziklamászók, ipari alpinisták, barlangászok, tűzoltók, egészségügyi szakdolgozók, rendőrök, kutyavezetők folyamatos szakmai fejlődésére, valamint olyan eszközpark felépítésére fordítjuk, amellyel hatékonyan tudunk segítséget nyújtani a hivatásos sürgősségi szolgálatok és a bajbajutottak számára.

A legfontosabb együttműködési megállapodások megkötése után tudtuk tisztázni pontosan, hogy milyen mentési szakterületeken fogunk majd tevékenykedni. Ezek sorában kézenfekvő volt a búvár és az alpintechnikai irány, de mivel a vármegyénk területének nagy része hegy- és dombvidék, valamint az ország egyik leginkább erdősült területe, ezért valós igény mutatkozott a nehéz terepen végzett beavatkozásokra is. Ehhez terepjáró gépjárműveket kellett beszereznünk, amelyek alkalmasak a vegetációs tüzek oltásának támogatására éppúgy, mint a nehezen megközelíthető helyeken balesetet szenvedett, megsérült személyek mentésére. Egyértelmű volt az árvizek és villámárvizek elleni védekezéshez szükséges eszközök beszerzésének fontossága is. Eszközparkunkat azóta is igyekszünk folyamatosan fejleszteni, a felmerülő igényekhez igazítani.

Egyesületünk következetesen építi szakmai kapcsolatait a szomszédos országokban működő, hasonló rendeltetésű külföldi szervezetekkel, a legnagyobb hazai különleges mentőszervezetekkel, valamint a szűkebb környezetünkben tevékenykedő, jelentősebb mentőcsoportokkal, együttműködve a mentésekben és a képzésekben egyaránt. Nagy hangsúlyt fektetünk a társadalmi kapcsolatok építésére is: együttműködünk az állami szervekkel (különösen a katasztrófavédelemmel és a rendőrséggel), az önkormányzatokkal, az erdészettel, gazdálkodó szervezetekkel, oktatási intézményekkel, a Vöröskereszttel, az önkéntes tűzoltó egyesületekkel és a polgárőr szervezetekkel.

Büszkék vagyunk arra, hogy az elmúlt egy évtized igazolta alapelveink helyességét, büszkék vagyunk, hogy az ország második legkisebb területű, és egyben a legkevesebb lakosú vármegyéjében sikerült egy országos viszonylatban is jól működő, jól felszerelt mentőszervezetet felépítenünk. Legfőképpen pedig büszkék vagyunk Tagtársainkra, akiknek áldozatos munkája és magas fokú szaktudása nélkül aligha érhettük volna el mindezt.

BEVETÉSEINK